A farkasfalkában vagy a kutyacsoportban, továbbá a legtöbb olyan helyzetben, ahol két egyed együtt él, egyikük többnyire uralkodó helyzetbe kerül. A rangsor nem szükségképpen fejeződik ki a mindennapi életben, annál inkább megnyilvánul bizonyos különleges szituációkban.
A farkas az év nagy részében társas életet él a falkán belül. Az esztendő többi részében vagy kifejezett „családi”, netán elvonult, magános életet folytat. Ez természetesen azzal jár, hogy a farkas ösztönös magatartásainak egyaránt alkalmazkodnia kell a falka-, a családi és a magános élethez. A zsákmányolás különböző módjai ugyanis szigorú követelmények elé állítják a farkas veleszületett magatartását, egyszersmind tanulási képességét is. Az aranysakál, továbbá a dingó és az úgynevezett „pária kutya”, amelyeket általában a házieb leszármazóinak tartanak (noha néhányan a kutya ősének vélik őket) csoportos, családos és magános életet egyaránt folytat.
A kutyák között a „ranglista” többnyire harc nélkül jön létre. Nyílt, kemény összeütközésekre általában nem különösebben agresszív természetű egyedeknél elsősorban olyankor kerül sor, amikor a kanok a tüzelő szuka kegyeiért versengenek. Az egymást ismerő kutyák között viszont a kapcsolatok különféle magamutogatások eredményeként alakulnak ki. A rangsor ily módon olyan összeütközések során keletkezik, melyeknél nehéz különbséget tenni a játék és az enyhe agresszió rövid kitörései között. A barátság egyébként sokszor csupán abból áll, hogy nem vesznek egymásról tudomást, vagy – ha véletlenül találkoznak – heves, boldog farokcsóválás és néhány másodpercnyi szimatolás után különböző irányba távoznak. Ám ez a barátság intenzív játékot is eredményezhet.
A kutyacsoportokon belüli rangsorral foglalkozó kutatások – amelyek tárgya elsősorban egy-egy alom vagy elválasztott kiskutya volt – azt mutatták, hogy a rangsornak korántsem kell egyenes vonalúnak lennie. Rendszerint akad egy kutya, amelyik kétséget kizáróan uralja a csoport valamennyi tagját, és ugyancsak van egy olyan egyed, amely felett viszont a csoport összes többi tagja zsarnokoskodik. A középső kategóriákban azonban gyakran előfordul, hogy a szerencse dönti el a rangsort. A rangsor – kialakulása után – rendszerint hosszú ideig változatlan marad. A már kiforrott sorrend megváltoztatásához merőben új tényezők érvényesülése szükséges, hacsak nem arról van szó, hogy egyes egyedek életkoruk miatt kiesnek a versenyből.
forrás: mezőhír
|